Icarus is flying...

Eljött a pillanat...

Eljött a pillanata annak, hogy kiderüljön Pimasz Pincér is Ikarosz sorsára jut-e.

A ma estével egy újabb kis fejezetet zárhattam le az életemben és ”karrieremben”. Ma volt az utolsó napja annak, hogy a már említett ”fantasztikus” munkahelyemen dolgoztam. (Ugyanis majd’ egy hónapja felmondtam.) Pontosabban ma volt az utolsó nap, hogy bementem, mert kb. három perc után jött az egyik kis főnök s elmondta, hogy ezt a hatalmas vendéglétszámot (0 fő) kedves kolleginám is elbírja egyedül, úgyhogy nyugodtan hazamehetek.

Mondanom sem kell, nem maradtam.

És, hogy mi jön ez után???

Támaszaimon kívül mindenki a ”vendéglátásban télen nem hagyunk ott munkahelyet”, meg a ”de nem kell megszakadni ezért a pénzért” és társait sorakoztatták s rendezték sorba nekem, de a kedves mosolyon és a köszönöm, hogy ezt megosztottad velem-en kívül nem igazán váltott ki belőlem mást a dolog.

Tudjátok, én szeretnék a felhők felé és fölé repülni. Ezen a helyen erre nem volt lehetőségem.

De amúgy is, Ikarosz a lázadás, szófogadatlanság és kíváncsiság megtestesítője!

Szóval bízok és hiszek abban, hogy az én Daidaloszom erősebb szárnyakkal áldott meg engem.

Úgyhogy szemeket lehuny, nagy vigyor a szájra s állatias üvöltések közepette ugrás a szakadékba.

Hisz eljött a pillanat!