- Ahhhh...néha még én is sok vagyok magamnak. - mondja pimasz pincér
Majd rá néz csöpp kis szíve Hölgye. Oda lép hozzá, kedvesen megsimogatja pimasz pincér arcát, gyönyörű szemeivel úgy néz rá amitől hipphopp szerelembe esnél ha eddig nem szerettél volna bele, majd hihetetlen édesen rámosolyog és azt mondja:
Egyszer volt hol nem volt, volt három legény. Ez a három legény egy szép napon felkerekedett s a nővérükkel/unokanővérükkel elindultak a moziba, hogy megnézzék a Hobbit befejező részét. A film mind a négy fiatalnak nagyon tetszett, de hossza, s az élmények biz' úgy lefárasztották a három legényt, hogy eme kalandok után le kellett pihenniük picit a negyedik tag kuckójába. A kuckóban jó vendéglátóként a csapat nőnemű egyéne süteménnyel kínálta a fáradt vándorokat s azok kis csemegézés után kulturált málna szörp fogyasztásba fogtak!
(A négy üvegből lehet, hogy csak egy tartalmaz málna szörpöt...)
- - Államilag finanszírozott és felügyelt állás,
heti 40 munkaóra és garantált bér
- - Van borravaló
- - Nagy tervek, elegáns hely kialakítása a cél
- - Korrekt kollégák
- - Két napnyi munkakeresés után jött
Negatívumok:
- - Három hónap után már nem lehet felmondani, csak
a kereset visszafizetésével
- - Ha maradok, Jövő október végéig nem lehet
váltani
- - Nincs vendég, így a borravaló jelképes
- - Nincs vendég, így a szakmai fejlődés esélytelen
- - Nagy tervek, de hónapok óta csak az ígérgetés
megy
- - Elegáns étterem a cél de a kollégák nagy része
eddig max. pultos volt
- - Van egy irdatlan nagy buta p*csa kolleginám
- - A tulajdonos nem vendéglátós, s van, hogy egy
hétig nem lehet elérni
- - Az üzletvezető eddig kocsmáros volt
- - Az ott töltött időt időpocsékolásnak érzem
- - Elveszi az életkedvem s nincs kedvem dolgozni
menni
- - Töketlenkedés és szervezetlenség jellemzi a
helyet
Kétségtelen, hogy van pár pozitív dolga a helynek. Az sem vitatható,
hogy télen nem egyszerű elhelyezkedni, főleg a vendéglátásban. Ez is egy
pozitívum és ez is a hely mellett szól, DE!
Nevetségesnek tartom, hogy csak a szája jár a tulajdonosnak. Hogy
elegáns helyet akar de csak egy hete van fűtés... Hogy, nyitva van úgy a hely,
hogy felújítás alatt áll és jelenleg rondább mint a legócskább kocsma. Hogy a
felújítás dátuma folyamatosan csúszik és mindig az van, hogy majd a következő
héten. Hogy olyan árakon dolgozunk amit eddig három csillagos helyeken
tapasztaltam, s hogy a tulajdonos nem vendéglátós és képes volt nyáron(!!!)
bezárni a helyet a felújítás miatt ami azóta is folyamatban van...Hogy képes
egy hétre eltűnni és nem lehet elérni. (milyen tulaj az ilyen???), hogy az
üzletvezetőnk kocsmáros volt eddig és most majd egy éttermet kellene vezetnie,
Hogy a kollégák nagy része pultos volt eddig, a maradék kettő közül meg egy
frissen végzett pincér, a másik pedig többet volt pultban mint placcon. (Ha
elegáns helyet akarok ennél valamivel izmosabb személyzet kell, szerintem...és
nem akarom leszólni a pultosokat de egy pultban, kocsmában és egy étteremben
placcon is mást kell csinálni, máshogy kell állni a vendéghez) Azt is viccesnek tartom, hogy az egész konyhai
személyzet pályakezdő. (Nem vitatom tudásuk, de nem mindegy, hogy két évig
szakácsok keze alá dolgoztál vagy egy egész konyhát kell vezetned...) Emellett
még ott van az is, hogy akkor a szervezettség, hogy ebbe az egy hónapban mióta
ott vagyok kétszer írták át úgy a beosztásom, hogy elfelejtettek szólni s egyszer
potyára mentem dolgozni, egyszer meg hívtak, hogy hol vagyok...s még az ”üzletvezető
asszonyságnak” áll feljebb, hogy de már három napja átírták...én meg már három
napja nem volt, cica...
És még ezek mellett is nyelnék egyet mert ha lenne vendég, ha lehetne
fejlődni szakmailag, ha szép lenne a hely...De annyira csúnya, hogy undorodok,
annyira nincs vendég, hogy egy műszakomban sikerül elolvasni a nemzetisporton,
origon a híreket, könyvet olvasni (ebben az egy hónapban elolvastam az Őfelsége
pincére voltam című Hrabal könyvet) és néha még sudokuzok is az unatkozás
mellett, mert még arra is van idő...
Így tényleg eljutottam oda, hogy már nincs kedvem menni dolgozni, nincs
kedvem ott lenni mert időpocsékolásnak érzem az egészet, úgy, hogy nagyjából
ülök s olvasok s ezért kapom a fizetésem.
De így sosem lesz belőlem egy Zoli vagy Feri bácsi, egy Lémann úr vagy
egy Lajos. Olyan pincérek, vagyis nagy betűs Felszolgáló Urak akiket öröm volt
nézni ha dolgoztak mert olyan elegánsan s szépen tették mind azt!
Mert tényleg az van, hogy már inkább lennék bárhol árufeltöltő vagy
pénztáros vagy bármi más, csak csináljak már valami értelmeset mint azt, hogy
ott üljek abban az ”étteremben”...
A betyárját!!! 3 hét elég volt... https://www.youtube.com/watch?v=MInOQg2jg94 Tudjátok, én azt szoktam mondani, hogy nincs szívem. Szakmai ártalom meg egyebek, no, ne nézzetek így rám! Viszont most már tényleg minden nyavajgás ellenére is büszkén mondhatom, hogy tényleg nincs szívem!!! Mert elrabolták... :$
Tornacipője víztől tocsog, válla is elázott már de azért...
Jelenleg a zebránál álldogál, esernyőjét unalmában vállán forgatja,
melyről esőcseppek százait szórja szét a nagy világba s közben a lámpa fényében
csodálja a zuhogó esőt.
Mert esik, nem is kicsit, de azért ő mosolyog.
Hogy, épp min, azt ne kérdezzétek, szerintem sokszor ő sem tudja
pontosan miért is.
De az biztos, hogy mosolyog!!!
Ő már csak ilyen...
Amúgy ismerjük már, tudjuk ő az a srác aki tornacipőben, ingben,
nyakkendőben szaladgál vagy épp ízléses Adidas cipőben, fekete farmerben és
olyan kötött pulóverben mellyel bármikor felvennék a Harvardra főleg ha épp nem
felzselézi a haját hanem elfésüli.
No meg ő az aki felölti a fehéret-feketét, hangedlivel a kezén közlekedik
s drekóval a zsebében, aki tányérok és poharak százait fogdossa meg pedig nincs
ilyesfajta fétise és időnként küldi őket a halálba egy-egy ”ügyes” mozdulattal.
És ő az aki bár őfelsége pincére nem volt de a magyar miniszterelnőké
igen.
Végezetül pedig ő az aki elhagyta nyugatot, s eljött keletre, elhagyta
Kisbért, Székesfehérvárt és Győrt s Debrecent választotta és ő az aki most a
sok csodálkozó tekintet és visítozó száj közepette átment a piroson s várja új kalandjait, itt,
a túloldalt.
Mert a túloldal sem lehet sz*rabb, ha az ember mosolyog!
